A könyv fontos kiindulási pontja, hogy a gazdasági társaságok olyan intézmények, amelyek a maguk tevékenységével, egyedi kényszerpályáival megszablyák a körülöttük élő emberek életét is. Ugyanakkor létezésük és mőködésük, legyen az bármilyen veszélyes és fenyegető az államra nézve, jól megfogható jogi szabályozás alatt áll. A vállalatnak törvényes felhatalmazása van rá, hogy minden esetben kizárólag a saját érdekei mentén tevékenykedjen, tekintet nélkül arra, hogy ez gyakran mások számára káros következményekkel jár. Ez bizony nem kevesebbet jelent, mint hogy a gazdasági társaságoknak törvényes felhatalmazásuk van arra, hogy tekintet nélkül a másoknak okozott károkra, kizárólag a saját érdekeiket kövessék. A társadalom és az emberek fölött kialakult hatalmukkal az óriáscégek komoly veszélyforrássá váltak.

Ez számos kérdést vet fel, melyeket a könyvben a következői fejezetek fejtenek ki. Először is: hogyan jutottak a gazdasági társaságok a mai alakjukhoz, szerepükhöz? (Első fejezet.) Milyen a természetük, és mik következnek jelenlegi eltorzult szerepkörükből, (második és harmadik fejezet) és a társadalom fölött megszerzett hatalmukból (negyedik és ötödik fejezet)?És végezetül: mit tehetünk, mit kell tennünk azért, hogy a nagyvállalatokat újra társadalmi ellenőrzés alá vonhassuk (hatodik fejezet)?

„Ami a könyv hangnemét és stílusát illeti, igyekeztem kerülni a kirekesztő, felesleges tudományos és technikai zsargon használatát – mondja az író, Joel Bakan. - Azt akartam, hogy a könyv és gondolatai érthetőek legyenek az ugyanúgy érintett, de laikus olvasó, s ne csak a szakember számára. Oly módon, hogy közben ne engedjek a szigorú kutatómunkára és az elméleti jogi tapasztalatokra épülő tudományos háttérből.”

A könyvben végig az angol-amerikai gazdasági társaságokon van a hangsúly, mégpedig azért, mert a világ legnagyobb és legerősebb vállalatainak központjai rendre az Egyesült Államokban vannak. Valamint mert a gazdasági globalizáció már messze az országhatárokon túlra is kiterjesztette befolyásukat: az angol-amerikai modell mind erősebben formálja a maga képmására a gazdasági életet szerte a világban, de legfőképpen Európában és Japánban.

Ez a könyv eredetileg Amerikában íródott az amerikaiaknak. A magyar kiadás előkészítőinek mégsem volt kétséges: át kell ültetni magyarra a könyvet, mert témája itt is élő, az óriáscégek beteges uralma életünk fölött az amerikai földrészen és Délkelet-Ázsiában alig valamivel erősebb, mint az Európai Unióban, Magyarországon.

A harmadik világ itt van Magyarországon. Magyarországon is előfordul, hogy becsinálnak pénztárosnők a kasszánál, mert nem engedik ki őket munkaidőben a hipermarketek vezetői. Magyarországon is manipulálják a reklámokkal a gyerekeket a szüleik pénzére számítva, nem feltétlenül törvényes módon. Magyarországon is gyakran a multik érdekei szerint döntenek a közpénzekről: a nyereséget privatizálják, a költségeket pedig társadalmasítják.

Talán, ha nem a szabadságunkról, egészségünkről, és környezetünk állapotát nagy mértékben meghatározó témákról szólna e könyv, „kesztyősebb” kézzel bántunk volna vele. De mivel a The Corporation erről szól, igyekeztünk olyan formába önteni, hogy minél érthetőbb, minél befogadhatóbb legyen. Ez azt jelenti, hogy stílusát, amely a magyar olvasó számára talán kissé idegen, nagy mértékben átigazítottuk, példáit pedig ahol megbízható forrásokra tudtunk támaszkodni, kiegészítettük a magyar vonatkozásokkal. Van, ahol ezt föltüntettük, van, ahol a jobb olvashatóság kedvéért teljesen besimítottuk a szövegbe.
Többnyire így is számunkra kevéssé ismerős nevekkel fogunk találkozni: Wal-Mart, Kathy Lee Gifford, General Eletric, Enron, Bechtel, General Motors, Monsanto, Pfizer. ők és társaik olyan bőnlajstrommal rendelkeznek, ami valódi jogállami rendszerekben nem fordulhatna elő.

Többnyire a tárgyalt a cégek Magyarországon is mőködnek, csak kutya nehéz a nyomukra akadni. A Monsanto, (ami tulajdonképpen egy vegyifegyver-gyár, csak békeidőben termékeit génmutáns kukoricaként vagy más élelmiszeripari termékként teríti), ha tudtunkon kívül is, de régóta jelen van életünkben. A Greenpeace ez év januárjában elérte, hogy egyik génmutáns kukoricájukra legalább egy időre mondjon ki a magyar kormány moratóriumot, de például a Nutrasweet édesítőszer vásárlásával is őket támogatjuk. Aligha akad olyan család, kinél ne volna otthon Pfizer-gyógyszer, a Wal-Mart állítólag szintén hazánkba készül, és amikor az Enron lebukott, magával rántva a bőnrészes Arthur Andersen könyvvizsgálócéget, Magyarországon is számos munkahely szőnt meg hirtelen. A General Motors autói itt is futnak, csak mi például Saab vagy Opel néven ismerjük őket. De a városban oly nélkülözhetetlen, 30 litert fogyasztó, háromtonás Hummer terepjárókat is nekik köszönhetjük. A Kraft Foods-ról (például a Milka) azt hinnénk, hogy csak adalékanyagok formájában forgalmazza a rákkeltő anyagait, de valójában a Marlboro néven is őket tisztelhetjük. A Philips és a Thomson csak mellékesen foglalkozik szórakoztató elektronikával, a fő profiljuk a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem. Van, amikor nincs nehéz dolgunk: bár a Siemenst mi a mobiltelefonjairól ismerjük, de speciel ők tervezték a Paksi Atomerőmőnek az üzemzavarért felelős eszközöket is.

Ismerjük őkető Aligha. Csak a reklámok adta arculatukat ismerjük, de azt, hogy amikor pénzünkkel támogatjuk őket, milyen erkölcsileg elfogadhatatlan tevékenységeiket szponzoráljuk, nem tudjuk. És hogy a vásárlásainkkal saját életünk korlátozásában és kiárusításában segítjük őket.

Biztosan vannak, akiknek e sorok hiteltelennek és fantasztikusnak és paranoidnak tőnnek, mint az összeesküvés-elméletek. Ezt a könyvet két nap alatt el lehet olvasni. Az azonos címmel a mozikban futó filmet alig több mint két óra alatt meg lehet nézni. A Corporation ennyi idő alatt a téma iránt korábban nem érdeklődő számára is egyértelmővé teszi: nem félbolond tüntetők fantazmagóriája a társadalmunkon zsarnoki módon uralkodó óriáscégek rémképe. Hanem a valóság, a minden percünkben jelen lévő és alakuló, a minden percünket alakító valóság. Még csak nem is a tévé-valóság, nem is a más országok valósága, a szegény országoké, a gazdag országoké, hanem a mi saját valóságunk. Azok a cégek, melyek az üzletek és lakásunk polcain sorakoznak, melyek bankbetétjeinken és gyógyszertári számláinkon keresztül a mi pénzünkön híznak, hamarosan nálunk is kezdik felvásárolni a kórházakat, az egyetemeket, a vízszolgáltatást, - és vehetik meg a jövőben akár a gyermekvédelmi szolgálatok üzemeltetési jogát is az államtól. Ezek a cégek nem csak a Latin-Amerikai kormányoknak diktálnak, hanem a mieinknek is.

A The Corporation erénye, hogy világossá teszi: a témával a politikai szélsőségek megmosolyogtató hibái nélkül is lehet foglalkozni. Sőt: érdemes, mert a téma izgalmas, érdekes. Sőt: kötelező. Mert felelősek vagyunk azért, hogy gyermekeinkre egy szerethető, szabad világot hagyjunk, és jelenleg ezt komoly veszély fenyegeti.

A The Corporation napfényre cibálja a vámpírt. És a nyilvánosság fényét ez a vámpír se bírja. Összeesik, nevetségessé válik, elpusztul. Nyugodjék békében.